We Do Spain

Minden valamit érő gondolat az újra értelmezéshez jut egyszer. Minden gondolathoz érzések tapadnak, de egy adott gondolat olykor váltogatja az érzést ami az adott pillanatban mellé jár, akárcsak a nézőpont, a szemszög, amiből egy-egy eseményt szemlélünk életünkben.

Az egyetlen dolog, ami mostanság a főzés mellett némi változatosságot, gondolatokat hoz életembe, az esti élményhalmaz gyanánt megtekintett filmek.

Mostanság sikerült pár jobb darabbal is találkozni. Az egyiket “J, a társalkodónőm” ajánlására vettem szemügyre, Cloverfield névre hallgat, és egy szinte tökéletesen szokványos emberiséget pusztító alien történet lenne, hacsak nincs egy nagyon emberi érzés köré szőve, ráadásul egy nagyon emberi nézőpontból, egy homevideo sajátosságaival.

Az emberiség legnagyobb irodalmi és filmsikerei, -legalábbis a többség- két ember szerelméről, és az ebből fakadó tettek körül forgott. Hiszen mindannyian ezt szomjazzuk. Megtalálni azt akit igazán szeretünk, megvédeni, és akár életünket áldozni érte. Ez a kapcsolódási pont a következőhőz.

A másik, és még mélyebb nyomot hagyó film, az “Air I breath” - A levegő, amit lélegzek címre hallgat. Elsőre azért is szúrt szemet a cím, mert a Mátrix talán egyik legemlékezetesebb poénja Morfeus szájából a még épp ébredező tudatú Neonak a “Do you think that is air, what you breathing now?” volt. (Azt hiszed levegő az amit belélegzel?)

Mindezekután már volt némi lelkesedés, hogy egy jó filmet fogok tán látni. Nem kellett csalódnom. A film címe hála az égnek azt tükrözi, amire számítottam. Embereket, akik már bele szoktak hétköznapjaikba, saját mátrixukba, akár sikeresek akár nem, és már változtatni sem tudnak rajta.

Forest Whitaker nagyon-nagy kedvencem, még sosem okozott csalódást. Ezúttal is csak erősítette bennem az elismerést színészi tehetségéről, és arról, milyen professzionálisan járja végig a legérdekesebb karaktereket amelyeket saját életünkből csak különböző emberek, ismeröseink révén látunk általában viszont. Egy személyben, még ha bele is gondolunk némelyikük helyzetébe, életébe, és nagy szerencsével helyesen látjuk életük főbb problémáit, sosem lépünk ki valójában önmagunkból, mivel a szemlélődésünk sem tarthat túl hosszú ideig.

A filmet félretéve, részben magamról gondolkozom a sorok között. Az egyetemen, a szociológia szakon leginkább a tudásszociológia névre keresztelt mátrix-tudomány érdekelt a legjobban. Miképp is épül fel az a világ, amit én látok. Direkt fogalmazok így, hogy ÉN, mert sajnos nem tudom azt a világot szemlélni amit TE látsz. Talán ha sokat mesélsz róla, lehet valamiféle érzetem, de nem hinném, hogy még csak megközelíteni is képes lennék azt, amit TE élsz meg.

Ezt sokáig nagyon jelentős problémának tartottam, míg rá nem eszméltem, hogy az otthonom, szeretteim elhagyásával, a távolba költözéssel az én világom is megváltozik.

Teljesen mást vártam, más dolgokra gondoltam hogy majd megváltoznak, mint amik változtak. Ám ennek egyre inkább örülök. Mindig is úgy éreztem, hogy az ember fejlődése sosem ér véget, csak újabb és újabb fázisba érhet, de azt hiszem itt kell ezt valóban megtapasztalnom.

Világ életemben aggodalmaskodtam, főleg érzések, és anyagi lét kapcsán. Mivel idekint magamon és CSabin kívül senkire sem támaszkodhatok - főleg anyagilag - és nem is akarok - ezt jó érzés kimondani és leírni - úgy gondoltam más világ jön el, és bizonyos értelemben ez stresszesebb életet is hoz majd magával. Ezzel szemben lassan 2 hónap után úgy érzem kezdek megkönnyebbülni.

Nem mondom, nem szakadok meg a munkától, és még a stresszes szabadúszás sem oly stresszes mint emlékeztem rá. Anno éveken át csináltam ezt az egyetem mellett, és a végére kizárólag a para maradt meg belöle. Egy hónapja itt is kezdetk hasonló aggódalmak lenni, vajon lesz-e elég munka, hogy meglegyen a betevő, hogy kitudjam fizetni a lakbér rám eső részét, és így tovább.

És egyszer csak elmúlt….Kevesebbet dolgozom mint valaha, de jut időm tanulni az élet teljesen hétköznapi dolgait. Lassan kész házitündér leszek. Olyan dolgokat csinálok, amihez mindig lusta votlam, míg egyedül éltem, vagy nem csináltam, mert más volt oly kedves, és figyelmes és megtette helyettem. Talán már írtam, új hobbit is találtam köztük, persze nem a mosás, és nem a takarítás, vagy vásárlás lesz a nagy favorit, sokkal inkább a főzőcske.

Nem is emlékszem, hogy volt-e olyan cselekmény az életemben, amit ennyire élveztem volna, mármint minden részét, - és most tudjuk le, hogy a Csabi van olyan korrekt, hogy elmosogat helyettem :P, így ezzel már nem kell foglalkoznom - én serényen késztem elő a zöldségeket, aprítom, főzőm, sütöm, meg amit csak kell. - A végén még egész jó szakács lesz belölem - remélem.

Vissza kanyarodva a munka részére, jó érzéssel tölt el, hogy szinte folyamatosan van mit csinálnom,- persze bőven férne még bele, ha 8, vagy akár 10-12 órára tábláznám be magam,- hiszen így is a napi 4-6 órákkal, nyugodt, kiegyensúlyozott, folyamatos haladást tudok fenntartani a több kisebb, és egy-két nagyobb munka között. Persze változna ez, ha találnék idekint munkát, amit kifejezetten szeretnék is, főleg a tapasztalat szerzés miatt, de már nem tartom égetően nagy hiányosságnak.

Sőt, ha végre lenne már netünk, azt hiszem a jelen munka mennyiség mellett rengeteg erőm, és időm maradna a szakmám kiegészítését jelentő technikák tanulására, vagy a vállalkozási terveimhez szükséges dolgok előkészítésére, megtervezésére. Mindezt úgy, hogy ha csak a jelenlegi szintet tudom tartani, akkor nem lesz itt semmiféle anyagi gond. Igaz, sosem elég, azért tudnék mit kezdeni kétszer ennyi melóval, de kitudja, tán az már stresszesebbé istenne - és ezt most ne olvassák azok, akik munkát adnak nekem, mert még a végén kevesebbet fognak küldeni, mint amivel elbánnék :DDD, és annak nem örülünk

A körmönfont fogalmazás valójában arra akar terelgetni, hogy kimondjam, sosem hittem volna hogy újra szabadúszni fogok, hogy sose gondoltam volna, hogy ezt tudom újra stressz mentesen csinálni, hogy sosem hittem volna, hogy harmoniában, kiegyensúlyozottan, egy évekkel ezelőtti helyzetben találom magam.

Tags: film, howto, személyes

Ez a bejegyzés az Úr 2008.2.23., Saturdayi napján 17:05-kor született, az alábbi kategóriá(k)ba: film, howto, személyes. Ehhez a bejegyzéshez tartozó megjegyzéseket ezen az RSS 2.0 feeden át követheted. Ugorj a végére, és reagálj.