We Do Spain

Még mindig tart a leárazási szezon errefelé. Mikor azt hittük már mindennel találkoztuink, persze hogy az egyik kis sikátorban egy nő 2 springfieldes zacsival sétált el mellettünk. Nah uccú neki, lenyomoztuk az útvonalat, és beszabbadultunk este félnyolckor, mondván még cipő nézés előtt csak fussunk körbe. Új rekord született botlban való tartozkodás nemében, mert úgy bő 90 percet pörögtünk odabent. Az új termés majd féltucat poló, ingek, nadrágok, most egy zakó Csabinak, stb. Hasonló árfejtéssel mint a Zarás motyóknál.

Cipő projekt még hátra! Hosszú, véget nem érőnek tűnő 45/46-os méret keresése kedvemet kezdte szegni, mire egy Levis és egy jobb bőrcipőket árusító intézményben is sikerült megfelelő lábbelikre lelnem. A bőr cipő a maganemében az első igazán jó cipőm, és az otthoni árak feléért még a smucig részem sem tiltakozott ellene.

Persze nem mindenhol ilyen hihetetlen a leértékelés - Rebajas -, mert sikerült fellelnünk egy Hugo Boss-t, ahol azért még leértékelve is találtunk cipőt 230 euróért, vagy nyakkendőt méregdrágán.

Mindez pénteken este történt, majd egy hosszú hazaséta, és esti vacsorát követően a vásárlás stresszét feldolgozandó: a Heaven’s Gate-et is meglátogattuk, immár második alkalommal. Az ismerős hely egy fokkal kellemesebb zenékkel várt, mint legutóbb.