midnight bloggin
Ez egy több bejegyzéses kicsapongás lesz most részemről, de mivel napközben valahogy hiányzik az íhlet hogy nekifeküdjek írni, így inkább most követem el a dolgot.
Voltunk végre 2 hét után pénteken bulizni, és hajnalban a Heaven’s Gateben kötöttünk ki megintcsak. Ránk fért már, hisz aki ismer minket tudja, hogy mindketten szeretünk táncolni, és bírjuk is a strapát a parketten, így most végre áhítattal álltunk neki, s szerencsénkre ezúttal kellemes zenéket is sikerült kifognunk. Az egyik bejegyzésnek a “negro respect” névre kellene hallgatnia, mert a kalmáros niggerek után most valódi ethno feelingben volt részünk. Volt lent egy jófej feka srác, nagy naciban, - ahogy azt illik, - és ha a kalmáros niggák emlékeznek, anno még én is ilyenben toltam, kezdtem az ipart. Nos a lényeg, hogy egy rnb block végére, a sráccal majomkodni kezdtünk, ilyen “hogy kéne erre táncolni” jelleggel, és nagyon jó -maradandó - élmény, hogy a végén még aszem én is tudtam neki újat mutatni, mert mosolyogva jattolt le párszor, aztán kezdte ismételgetni a látott mozdulatot. Mit ne mondjak, amatőr cipőkoptatóként ez karrierem eleddigi csúcspontja. 
A másik bejegyzés a főzőcskét érintené, mert ma elkészítettem életem első hagymás rostélyosát, már ha azt mustárosan csinálják, ezt nem sikerült tökéletesen tisztáznunk a Csabival, ám ízletesre sikeredett. Juhéjj!!
Végül egy összevont filmes megjegyzés keveredne ide, miszerint relatív sorozat-junkie vagyok, aki sokáig elkerülte a Maffiózókat, de a december 30-as indulástól tegnap előtt éjszakájáig bezárólag sikerült mind a 6 évadot ledarálnunk Csabival, így most részben új élményékkel, részben pedig egy veszteséggel áldott pillanatomban vagyok. Hiszen remek kis történet ez a Tony Sopranos saga, és se a befejezést nem tudom hova tenni, se azt, hogy máris vége…most mi lesz velünk a nagy digó-amerikai mamlasz története és gondolatai nélkül?!
Egy másik film, a Jungcheon amiről muszáj megemlékeznem míg le nem merül az ölemben a noti, mert ez végre egy olyan film, amiről őszintén mondhatjuk el hogy gyönyörű képeket vonultat fel, mellesleg aki szereti a repülős, szentimenti, filozofálós kungfu filmeket, annak melegen ajánlanám. Kifejezettenelgondolkodtató darab, ha hajlamosak vagyunk az allegóriák más téren való emésztésére.
Noti merül, én meg alszom…adios! 
March 4th, 2008 at 2:12
Nem unatkoztok úgy látom