We Do Spain

Nagyon sok barátomon azt érzem, hogy olyasmit lát bennem, amit én nem. Nem is tudom hirtelen hogy jött ez ide, talán Zone bejegyzésének olvasása óta vagyok ilyen furcsa mód állapotban. Kedves barátaim mind tudják, hogy tán a leginkább egy dolgot imádok az életben, táncolni, de azt nagyon.

Én mindig úgy álltam a dologhoz, hogy mivel ezt egy valódi kikapcsolódásnak, feloldódásnak tapasztaltam, így mióta szingli életet élek, egyre inkább ez lett az alapvető életcél számomra. Zone volt az aki, pár nappal ezelőtti posztomra azt írta, erősen harmónia feelingje van. Igen, Lassan 3 hónapja élek külhonban, és úgy telik az idő, mint ahogy a sirályok rajzananak a tengerparton.  Nagyon gyorsan .

Volt bennem némi félelem Csabi barátom kapcsán, mivel ő sem könnyű ember, én sem vagyok az, hogy lesznek köztünk feszültségek, és majd 70-75 nap után azt kell mondanom, hogy engem döbbent meg leginkább, hogy az égvilágon semmi feszkó nincs köztünk. Ma cseteltem egy volt fönökömmel - Soma- és megkaptam a magamét, hogy nem vagyok egy egy éjszakás pasi, egy férfivel élek együtt, és még fözök is rá :P, szóval lassan lebukom, hogy homár vagyok.

Hosszú idő után, az elmúlt 2 nap hatalmas feeling volt számomra. Nemcsak Csabi 28. szülinapját, az elsőt velem közösen töltötett éltem meg, hanem egymást követő 2 napon olyat táncoltam 2 lánnyal is hogy isten igazából azt sem tudom ki vagyok és mi vagyok.

Egy felebarátom egyszer elárulta, hogy felemás ismerösök, akikkel az Attilán át találkoztam jó párszor, úgy hívnak a hátam mögött, hogy gumiláb Ez tetszik, be kell vallanom. Tegnap, csütörtökön volt az egyik hihetetlen élmény, ami tán kezdetét veszi annak, hogy egy életre megváltozzak, végre a megfelelő irányba. Egy rendkívül helyes barna szemű, barna hajú, nyitott és kedves spanyol lánnyal táncoltam vagy 1-2 órát a London Underground-ban. Az egyetlen igazán nagy csalódást az élményben az szerezte, hogy a lány, néha elfutott mellölem, és egy, vagy legalább 40 éves faszihoz rohanva, csókolozott vele, aztán visszajött és ismét táncra invitált. Nem tudtam hová legyek, igazán jó érzés volt, hogy újra- és újra táncolni akart és partnernek érzett a szituban.

A másik a ma éjszaka volt. Találkoztam egy nagyon helyes lánnyal, akiről nem akartam elhinni, hogy valóban 32 éves. Mutogatta nekem a jegygyűrűjét, de ennek ellenére kézenfogva vagy 3 órán át táncoltattam. A lényeg, és a feeling, amiről az egész szólna, és ami bennem is maradandó lesz, hogy hosszú-hosszú idő után egyszer csak 2 éjszaka, egymás után, úgy telik el, hogy frenetikusan kedves, és szemre való lánykák táncolják át velem az éjszakát, úgy… hogy én szívemet-lelkemet beleadom. És ez jóóóó :D. Örömmel teszem ezt. Tényleg nem tudok mást felhozni egész életemből mint a táncot, amit élvezettel, és olykor teljes odaadással töltök. Ez a másik dolog ami a Csabival összeköt. Nem ismerek még egy oylan srácot, akinek ez ennyire fontos lenne mint nekem, csak őt. És ez nagyon jó

Amit még szerettem volna elmesélni, hogy 28 éves, lassan vén tata vagyok - de egy bizonyos szempontból sosem emelkedtem felül a 16 éves énemen, és ez a félszegségem a nőkkel szemben. A mai este remélem megtanított rá, hogy vannak szituációk, amikor muszáj ezen felül emelkedni. Nem csak remélem, hanem akarom is most már ezt a változást. És talán elöször az életemben közel járok hozzá hogy megtegyem azt amit kell önmagamban ahhoz, hogy átlépjek ezen, és felülemelkedjek a kisfiún ami belül nyugszik. Találó, hogy épp a Csabit nevezte egy helyi, számunkra kedves lány - Ildi - a Mama kicsi babájának, mivel pontosan az is egy imádni való kissrác

Tags: party, személyes

Ez a bejegyzés az Úr 2008.3.22., Saturdayi napján 7:51-kor született, az alábbi kategóriá(k)ba: Uncategorized, party, személyes. Ehhez a bejegyzéshez tartozó megjegyzéseket ezen az RSS 2.0 feeden át követheted. Ugorj a végére, és reagálj.