We Do Spain

Vasárnap az első turnusban megérkezett az első spanyolba vágyó fehér nép. Nem csak nőnemű az új vendégünk, de hófehérke módjára rá is szolgált a régies megnevezésre.

Nem is tudok jobb mértéket, mint ezt a mostani helyzetet, amiből 24 óra után kiderült számomra mennyire összecsiszolodtunk Csabival. Megjelent Ági a képben, és máris kissé felfordultunk. Nagyon kedves lány, máris kezelésbe vette a háztartást, és már 24 óra elteltével minden csillog-villog mint a majom..ke, de az igazán nagy sztori a közös nagybevásárlás volt.

Gondoltuk együtt hárman elmegyünk a Mercadonába, és beszerezzük azokat a dolgokat, amiket vendégünk is szívesen lát a hűtőszekrényben. Nos ez kissé másképp sült el, mint azt előzetes várakozásainkban véltünk. Mi ketten már a megszokott módon 2-3 napra vásárolunk be, többnyire azokat a fogyasztási cikkeket, amiket felhasználunk e pár nap alatt, vagy ami épp komoly hiányt szenved. Ezzel szemben egy nő jelenléte egyből újszerű gondolatokat hozott. Majdnem felvásároltuk a fél áruházat, másrészt kissé nehezen viseltük a mi hozzáállásunktól erősen eltérő “vásároljunk be 2 hétre” elgondolást, hiszen azt valakinek/kiknek haza is kell cipelnie.

Igen, ebből az lett, hogy a takarító és tisztítószerek tömeges begyűjtése közben én, a pénztárhoz közelegve, a temérdek árut szemlélve a Csabira jött rá kisebb hiszti… - naja 2 srác, a nagy nyugi után stresszélményként dolgozza fel egy nő dolgait

Ám az este közeledtével már persze bőven lecsengett a dolog, és még a meglévő hiszti is komoly mennyiségű humorral volt fűszerezett, így pusztán felfrissítettük magunkban a férfiúi és női logika közti eltéréseket. Az estét Ági gnocchijával zártuk, úgy tünik kizárolag az én elégedettségemre.

Tags: személyes

Ez a bejegyzés az Úr 2008.4.1., Tuesdayi napján 11:36-kor született, az alábbi kategóriá(k)ba: személyes. Ehhez a bejegyzéshez tartozó megjegyzéseket ezen az RSS 2.0 feeden át követheted. Ugorj a végére, és reagálj.