Fecskék rajzása, avagy mi van? :D

6:20 szombat reggel. naja mikor írjon a szerencsétlen ha nem ilyenkor. Fecskék rajzása, mi? Igen, ez volt a kora este egyik legemlékezetesebb élménye, hogy az itt töltött 3 , lassan 4 hónap alatt, ilyen háborgó tengert, ennyi fecskét még nem láttam.

Ez egy olyan bejegyzés, ami túlságosan sok mindenről akar szólni. Pl 12 napja rá se néztem a blogra..és ilyen még nem volt. Tán az egyik oka, hogy kisebb trauma volt megélni hogy hosszú idő után ide jön 2 számomra totál vadidegen lány, és a barátaimmá válnak 2 hét együttlét után….de durván…

Vagy hogy 3 hónap után, rákényszerülök, hogy társ-orientált lény lévén, és közben mégis a magány igényével élő ember létemre 10 napon át, magamra vagyok hagyatva. Gond? Nem. Élvezem. Míg tartottam tőle, most újult, táltossá emelő erővel nézek az új dolgok elébe. Miért is? Mert nem csak hogy megismertem egy rendkívüli embert az életemben, de számtalan dologra nyílt fel szemem. Motivált lénnyé váltám a kánaán közepén. :D

Miért szólna túlságosan sok mindenről ez a bejegyzés? Mert eddig minden alkalommal ha megfogalmazodott bennem valami, akkor írtam. Nos az elmúlt napokban ide nem……és mikor eljött a pillanat hogy mégis, akkor egyből minden kikívánkozott. Ritkán van hogy alcímeket osztogatnék egy íráshoz, ezúttal annyira sok alcím született hazafelé a fejemben, hogy inkább bele se kezdek, mert követhetetlen és elmehunyt listának tűnne.

Például el akartam mesélni, hogy napok óta várok a vendéglányok élménybeszámolójára, amit vendégposzt gyanánt, cenzúra nélkül közölnék. Hogy elkezdtem aggódni hogy nincs elég munka, és az egyedül, ám hasznosan töltött idő felénél, majdnem áradat gyanán tört rám a teendők rendkívül bő listája. Hogy sok napos fos, borús, tipikus magyar téli időjárás után, akkor lesz épp elfoglaltságom, mikor hétágra kezd sütni a nap, és legszívesebben feküdnék a tengerparton, de ehelyett minden nappali percet munkákkal kell tölteni. Igazából bánja a halál :D

A mai nap rendkívül tartalmasra sikeredett. Találkoztam pár régi, helyi magyar ismerőssel, tisztáztam hosszú idők óta húzodó problémákat, lehetőseget kaptam egy újszerű jövőképre, megtudtam hogy volt munkahelyem mumusa bejelentette felmondását, sajátosat beszélgettem egy félelmetesen emberi nővel, ajánlatot kaptam egy vadidegen koreai úriembertől, dühös vagyok hogy a legjobb barátomat 3 napja várom hogy jelentkezzen, mert állítólag vége a szaros határidőinek, stb.

Ugye mennyi minden? :D

Aki ismer, a legtöbben ismerik Attila barátomat. Nemsok van belöle, szóval igen a Pénzes. Mindig úgy tartottam Ő a szerencse gyermeke. De belegondolva, hogyan is jöttem ki, hogyan is alakulnak dolgok az életemben, azt kell mondanom, hogy lehet én is valamilyen módon az vagyok. Tényleg ez a munka dolog, hogy aggódni kezdek a tengerparton, 25 fok, égető napsütésben, a tengerzúgását hallgatva, és hirtelen majdnem mindenki jelentkezik, hogy munkát adjon.

Előtérbe került az egyedüllét kapcsán sok emberi érzés is. Pl Zone bácsi szilveszter előtti bejegyzése, ami minden alkalommal hogy elolvasom, iszonyat meghat. Vagy az emberek akik hiányoznak. És az élmény, hogy hol vagyok, és mit csinálok. Mostanság, sokszor vágják a fejemhez, hogy akár otthon is ülhetnék, és csinálhatnám, hogy magyar illetőségű megbízóimnak dolgozok…de az más lenne, nem is kicsit.

Egyedül vagyok, és még a csajok jövetele előtt, a Csabi tengerpartra néző szobájába költöztem. Eddig nem ment az ébredés, de most…minden reggel, 9:15 kor ébredek, a csodálatos napnak köszönhetően. Igen, Solaris, a kedves ébreszt minden reggel, pontban 9:15kor. Ekkor süt be az ablak kellősközepén, és vakít a szemembe. Mostmár 6-7 napja minden áldott nap. -> Zeitgeist…és sorolhatnám még a filmeket, amik most a fejemben vannak. Az egyedüllét furcsa dolog egy társorientált ember számára, és mégis jóóóó :D - minden éjszakámat egy filmmel zártam, mint már odahaza megszokott rutinom is ezt diktálta. Ám Fuengirola, a tengerpartra néző szoba, és a technokrata gályamunka nagyon érdekes fényben tünteti fel ezeket. Érdekes, és tanulságos félében. Talán kilométereket írtam ma hajnalban, és még el sem értem oda, ahová szándékoztam jutni….ma este 20:50-hez, amikor is megérkezik a marha :D - kedves “élettársam” Csaba. Szándékos a cinizmus, és erős irónia, mert újra és újra rádöbbentett távolsága, hogy mekkora egy szerencsecsomag vagyok. Ezt igazán szeretném megtudni az élettől, hogy miért van az, hogy magamra csak mosni vagyok képes, és enni csinálni, de ha itt van bárki, pl Csabika, akkor egyből háztartást majdnem vezető hímmé lépek elő? Magamra miért nincs kedvem mosogatni, főzni, takarítani és így tovább? Tényleg, miért? (Na jó, mosogatni ritkán szoktam…;))

Ja és a legjobbat kihagytam. Mielőtt elment a Csabi, édesanyám eszembe jutatta, hogy találjam ki mit küldjön a Csabival. Minden erőmet megfeszítve sem jutott valóban értelmes dolog az eszembe, bezzeg ma éjjel rádöbbentem, hogy a sajt buzi énemnek egy valami hiányzik de iszonyat módon, a finom Pannónia.. és legalább egy kilóval kellett volna kérnem jóbarátomtól hogy hozzon, de egy fikarcnyít sem ötlött bezzeg akkor eszembe. Bukk.

Mivel holnap, azaz ma, megjön a marhája :D - ígérem összeszedettebb, rendes bloggeré válok, és ismét gyakrabban teszek eleget önmagammal szemben támasztott elvárásaimnak. Na ja, ez is milyen már, hogy elsősorban otthon hagyott barátaimnak, és közeli embereknek szántuk a blogot, és a tegnapi statisztikákat nézve, Kanadától Németországig egy rakat helyről vannak visszatérő látogatóink. A végén még kiderül, hogy egy sajátos, “dezertálók élménybeszámolójává” vagy egy új magyar jövőképet szolgáló naplóvá válunk :D

Végszó gyanánt nem bírom kihagyni, hogy ne gratuláljak Z-nek hogy megnősül, és hogy ne említsem meg, hogy itt már 7 előtt kel a nap, 11kor 10 perc napozástól komoly csíkok maradnak az óvatlanul hagyott testrészeken, és este 21:15kor nem hiszem el, hogy már negyed10, mert olyan világos van, hogy a tengerparton még röplabdáznak vísitva az emberek.

Ja, utálom a szunyogokat, de tényleg, de a bejegyzés jó omenjéhez legyen csapva, hogy most nyomtam el reptében egyet 2 ujjal :D……bízom benne hogy követhető voltam, és nem csesztek le, hogy magamnak írtam e sorokat, egy elvont értekezés, és lenyomat gyanánt. Csókoltatlak Titeket!

Hugó

Tags: , ,

2 Responses to “Fecskék rajzása, avagy mi van? :D”

  1. Ughoo Says:

    Ja, csak rápillantva a bejegyzésre, még mindig fenntartom az általam kreált, “digitális diszlexia” védettségét, merthogy én, tuti ebben szenvedek….és aki azt meri mondani, hogy lusta vagyok és darálom a klaviatúrát arra csúnyán fogok nézni :P

  2. Máté Says:

    Jó ez így… szombat reggel, munkanapon… kellemes olvasmány… :)

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.