Kétárbóc a vízen
Égszínkék és mélyebb foltok váltakoznak a fodrodózó tengeren. Kétárbócos fehér vitorlás ringatózik felszínén. Két szép fehér galamb ül előttem egy pózna tetején. Két katica száll a korlátra hat pettyes ruhában.
Úgy kúszik a nap vakító fénye a homokos parton, mintha egy hatalmas reflektor magasodna felettünk, ami végeláthatalan messziségből járja kiszámíthatatlan útját.
Mindig elfelejtem, hogy mennyire képes az ember hozzászokni dolgokhoz. Hogy minden csoda 3 napig tart. Ám úgy tünik időnként újra eljön az a 3 nap, és újabb lehetőséget kapsz rá, hogy valóban megbecsüld a dolgokat.
Probálok megbarátkozni a dologgal, hogy egy már megszokott lakásból és előnyeiből, egy másik, még szokatlan teljesen újba fogok visszaérkezni júniusban. Így is kíváncsian várom a hazalátogatást ami újszerű dolog lesz.
Kalandosnak ígérkezik a hazaút, mert hát kitudja, még eltévedek a város méretű barcelonai aeropuerton :D, ha netán sikerül eltájékozódnom időben a megfelelő helyre, akkor május 26 és júni 9 közti otthoni tartozkodásom során remélem találkozunk! 