Így is lett, tegnap reggel ferihegyen, hibátlanul csúsztunk át a check-in folyamatán, az épp betanuló kisasszony még észre sem vette az apró bakit, de ez minket már kapásból jókedvre derített. A reptéri felkészülés a nehézségekre már a duty-frees Gordon’s Gin Sprite kombinációval kezdődőtt és minden adódó apróság csak az élményt fokozta.

Az út kifjezetten gyorsan elment, Csabika szokásos “vehemenciáján” túl, semmiféle különös dolog nem történt. Nórika volt az egyetlen, aki szerette volna tapsával meg dícsérni Alberto Campo repülőgép kapitányt fantasztikusan könnyed landolásáért, ám ezt az utasok közönye kissé beárnyékolta.

Barcelona, La Rumbla… tájékozódási kísérletek a 33 fokban. Szép lassan de szagot fogtunk és megindultunk a Hotel Barbara vélt irányába. A La Rumbla csodálatos forgataga, a rengeteg ember, árús, illat, és szín lenyűgöző. Pár perc térképnézős, félhangos magyar szítkozódások közepette, egy középkorú szőke nő lép hozzánk, oldalán egy 7-8 éves forma kisfiúval, és szinte hibátlanul kérdez rá magyarul, miben segíthetne

Nagyon nehezen a Licea Nagyszínház melletti sikátor féleségben megleljük annak mélyén a szállónkat, bár már itt feltünik, hogy kissé gyanús alakok közt vergődünk el a célig. A bejáraton csak a portás legitimizáló gombnyomását követően léphetünk be. Kezdjük érteni, ez pontosan mit is jelenthet. Átvesszük szobáinkat, és a hőség elől menekülve hidegzuhanynak tesszük ki habtestjeink.

Elhatározzuk, hogy egy kisebb séta során már ma felderítjük a szépséges várost, így el is jutunk a kikötőig, jó pár nevezetességen és látványosságon keresztül. Hamar ránk tör az órák óta tartó utazás fáradtsága, az éhség és a szomjúság, így a Ramblán található, nagyon kellemes hangulatot árasztó teraszok egyikén foglalunk helyet, és vetjük magunkat a sűrűjébe. Mindez annyira nem is fontos, mint maga az éjszaka, amit a több órás nyugodt táplálkozás után, a szobáinkban folytatunk, mert a brigád nagyja már nem érez erőt magában egy Barcelónai éjszakához.

Mikor elsőre másztunk a hotelig, már feltünt, hogy túlságosan nagy a koncentrációja a prostiknak a szálloda körül, és az előtte fekvő kis téren, de perceken belül rá kell döbbenünk, hogy kifogtuk Barca Rákoczi terét, annak minden velejárójával. Mikor már épp nyugovóra térnénk még mindig ordibál a téren egy fekete nő, hol spanyolul szídva a népeket, hol folyékonyan oroszul. Érdekes, hogy ez rajtunk kívül szinte senkit sem zavar, mert nem reagálja le a tér “tömege” az akciót, csak mi mozizunk az ablakból.

A pár percenként petárdázó kölkökhöz hamarabb hozzászokunk, mint e “kedves némber” kifakadásához.  Hajnali 2-3 óra környékére, néha el-elcsendesedik a tér, s már majdnem el is alszom, amikor a következő pillanatban arabok üvöltenek torkukszakadtából a hotel bejárata előtt, azaz a Csabival közös szobánk egyetlen ablaka alatt….

Részletekért egyelőre kérjük ne zaklassák a két celebet*, idővel mindent meg fognak tudni a kedves rajongók :)”

Utazás időpontja: 2009. június 17.

Az időzítés tökéletes: Sertésinfluenza: Spanyolország a leginkább érintett Európában

* A mai világban már mindenki celeb, hogy is lehetne ez alól kivétel a WeDoSpain két ismert sztárja