We Do Spain

Régebb óta tervezem, hogy egy bejegyzést csak az imádott táplálkozásnak szentelek. Végülis azon túl, hogy személyes dolgokat írogatok fel ide, és néhány tapasztalatot probálok megosztani a spanyol emberek kapcsán, ez is célja volt e blognak.

(more…)

Tegnap egy nem rég megismert magyar sráccal, Tamással a nappaliban tértünk magunkhoz. Remek ötlet adott az üres hűtő,és vasárnapi bevásárlás paradigmájára, menjünk el egy kis pizzáshoz, akinél pár napja evett finomat. (more…)

Ez egy több bejegyzéses kicsapongás lesz most részemről, de mivel napközben valahogy hiányzik az íhlet hogy nekifeküdjek írni, így inkább most követem el a dolgot. (more…)

Enni, enni, enni… Időnk jelentős részét ez atevékenység, vagy ennek előkészítése viszi el, bár egyáltalán nem érzem ezt problémának A minap is házijellegű fejlesztésre adtuk fejünket.

(more…)

Mielőtt bárki félreértené, szósincs éhezésről. Egyszerüen ezt tünt a legjobb megfogalmazásnak arra nézve, hogy amióta itt vagyunk, állandóan eszünk. Mintha két éhező gyerek lennénk, akiket hatalmába kerített az ételhatalma.

Gyakorlatilag napi 3-szor minimum eszünk, de sokszor az étkezések közt is! A legfélelmetesebb a moziest fogalma, amit most tökéletesítünk. Tudni kell, hogy dec 30. óta , gyakorlatilag egy-két estét kivéve, minden alkalommal Sopránóék életet nézve hajtjuk nyugovóra fejünket. Egész jól haladunk vele, mert dec 30. éjszakáján kezstük el az évad 1. epizódjával a Maffiózókat, de ma már a 4. évadot gyűrjűk.

Nos nem tudom, hogy a Tonyéknál látott hatalmas és véget nem érő zabálások okozták, vagy netán a jó levegő és a környezet változás, de hízásnak indulta a két marha. Jó, az is igaz, hogy finomságok sorozatát készítjük napról-napra ebéd gyanánt, - teljesen saláta örültek lettünk, én legalábbis tuti, az én reszortom lett ugyanis az ebédhez tartozó saláta tál elkészítése. Hihetetlen mennyiségű, és minőségű étkeket készítünk, egyre nagyobb rutinnal, és hozzáértéssel. Ok, egyelőre sok esetben előre készített alapokkal dolgozunk, de már 1 hét alatt megfigyelhető volt a kreatív konyhaművészetre való hajlam.

Az egyik tetőpont mindezidáig a saját bolognai elkészítése volt, ami az események végére, egy egész család ellátásra alkalmas, nagyon zamatos finomságá lett. A másik tetőpont, a mai reggeli, mivel tegnap a Merkador-ban (helyi nagyáruház) felfedeztük, hogy a tojás pult szélén fürj tojás is leledzik, így késztetést éreztünk rá, hogy egy “fürj a’lá Bucco”-t készítsünk, Csabi módra tükörtojásnak. - Isteni lett!