Bejegyzések a/az ‘music’ címke alatt

2008 NYE @ Eivissa

elkövető: Ughoo, tett ideje: csütörtök, január 3rd, 2008

Ibizán az első alkalom, hogy nem olyan hernyóba szállunk ki a gépből, hanem a klasszikus lépcsőre, szabadégi változat alá, ahol én marha megörülve a friss levegőnek egyből cigire gyújtok, és már jön is egy jópofa latin ürge, kicsit morci ábrázattal, hogy hát ezt most még nagyon nem kéne, tekintettel a mögöttünk 5 méterre lévő repülőtől a millió tonna kerozinra… Hát el is nyomom, de lassan ébredezik bennem a felismerés, mekkora faszságra készültem…. Erősödik is az elhatározás, ezúttal leteszem a bagót, slussz-passz.

Ibiza, a hely, az élmény azért feledhetetlen, napsütés, 15 fok, és éreztük, hogy valóban máshol járunk már, nem a mocsok és a duna romantikáját súgalló budapestten. Talán itt kezdődött a másvilág hangulat - jó értelemben.

A helyi szálló se volt rossz, igazából semmi extra. Nem bírtunk magunkkal és azonnal neki indultunk a partnak, kikötőnek, a citynek. Mesés. Hihetetlen az év utolsó napján egy szál hosszú polóban, a tengerpartján, kék víz mellett, tiszta égboltot csodálni. A fáradtság is hamar kijött rajtunk, így visszamásztunk a szállásra, és fetrengésbe kezdtünk, hogy bírjuk az estét a Pachában. A pihit követően elindultunk az esti körre, némi ital elfogyasztása végett, elsőkörben boltot kerestünk, de hát ezek a spanyolok tudnak élni, és baromira bezárt már minden este 6 után. Így az egyik restiből egy bárban kötünk ki. Majd gondoljuk, megnézzük a portás által ajánlott Grial nevű helyet, mivel az a Pacha szomszédságában van, így könnyen megközelítjük majd a partit. Nos immár hidegebb, 6-8 fok van, és a térképünkön megjelölt helyen a Pacha helyett csak egy ronda nagy lila épület, piros függőkkel. A jellegzetes logó, a cseresznyepár sehol, helyette galambforma logók víritanak a világító házon.

Korán van még, úgy este 9-10 felé, sehol egy árva lélek se, Grail zárva, Pachát nem leljük. Megindulunk vissza a kikötő felé elfekvő belvárosi rész felé, hogy a pár nyitva lévő bár valamelyikében megpihenve felkészülünk a nagy estére. Csabika enyhén taknyos, és néha szebbeket köhög mint én a született tüdőbeteg állat, persze zsebkendőt sehol se bírtunk szerezni, így tovább fűszerezi a hangulatot a már professzionálisra fejlesztett pótzsepi akció, a wc-papír lopó projekt. Találunk egy helyet, amolyan kellemes kiülős, ilyen fűtőgombás mittomén mi alá, és koktél, sangria, és némi étel elfogyasztásába vágunk. Tucatnyi homár, néhány csinosabb turista, és pár rendkívűl extrovertált “egyéniség” megszemlélése közben kellőképp melegítünk a sorsfordító éjszakára.

Közeleg az éjfél, végig nézzük, ahogy kedves asztal szomszédaink, két katalán srác egyszer csak felpattannak fizetés nélkül egy literes kancsó sangriával és a távolba igyekeznek, míg az emberek már számolnak, tapsikolnak, és megkezdődik az utcai petárdázás kavalkádja.

A terecskét olaszok hada zajosítja be, néhány fociinduló közt hangos üvöltésekkel, félelmetes durranásokkal, amelyek a pesti szilveszterek, nagyzöld petárdájának nem csak méretben, de hangerőben is igazán nagytestvére volt, közel 50-szer hangosabban.

Ekkor mi is szép lassan megindulunk, vissza a Pacha felé, mondván éjfélkor van kapunyitás, így nekünk lassan ott a helyünk. Megérkezésünkkor már közel 50-100 ember tömörült a bejáratnál, ami egyébként az a cseresznye-mentes lila nagy hodály volt :)

Szep lassan befutnak a homárok, az olaszsuhancok, idősebb papák és mamák párba rendeződve, valamint 18 életévüket még alig betöltött lánykáik kisebb estélyikben, mintha ez az operabál lenne.

Laza másfél órás csicsergés, várakozás, állás, enyhe fázás után sikerült bejutni, és kezdődik az éjszaka valódi része. Ruhatárnál kigyózó sorok, így a rutinnal élők szokásával, szó nélkül a táncparkett mellett egy gogo rúd tövében lerakjuk kabátainkat és élvezzük, hogy az egyik leghírhedtebb helyen tölhetjük az éjszakát. Egyelőre a táncparketten páran botladoznak, Csabival persze a hely szelleme azonnal táncos feelinget ruház ránk, hosszú percekig nem bírjuk levetkőzni, hogy mi ezért jöttünk. Kicsit elkeserítő, hogy a jó pár órás ott töltött időszak alatt, a hivatásos táncosnőkön kívűl egyetlen jobban táncoló embert sem sikerült látni, és ez egyből a pesti éjszakába húzta picit vissza szívemet.

Csabi betegsége miatt, nem volt túl jó formában, és nem is alapozott tovább - ami jelen körülmények között teljesen érthető volt - így nekem kellett becsületünket megvédve átpartiznom az éjszakát. Mindezek ellenére egész jól bírta a srác, és csak kb 4 féle lépett olajra, kisebb búcsúzkodás, és sms-ben megküldött a szállást érintő útmutatások után.

Magamra maradtam az éjszakában, amit spec kicsit sem bántam. Én hoztam a formám. Sorozatban vettem magamhoz a Vodka Redbullokat, és hát - csak mert eleve így készültem - nem igazán érdekelt a kemény 15 eurós egység ára sem, hiszen erre a szilveszterre készültem hónapok óta. Az más kérdés, hogy kedvenc stylistommal megvásárolt rendkívűl fess-hatást keltő kifejezetten szilveszteri ingemről még mindig se hír, se semmi, sőt már kb 2 napja voltam abban a polóban, amiben aznap a Pacha berkeibe léptem, de vajh ez itt most kit érdekel? - merthogy engem nem az tuti. Annyit aggódtam már életemben, és mindez azon nagyon kevés dolog közé tartozott, ami miútán magamra maradtam, már kizárólag rólam szólt, így nem hozhattam szégyent senkire, átjártam keresztül kasul az egész helyet. Két világjáró iszonyat drabál transzvesztitától kezdve, egy idősebb, közel 60 éves házsapáron át több érdekes formával sikerült beszélgetésbe elegyedi, boldog új esztendőt kívánni, stb, majd végül egy fiatal - hálistennek - hetero srác asztaltársaságában találtam magam, aki nagyon kedvesen egy egész üveg whiskyt akartam rám hagyományozni, amit nem igazán volt már kedvem elfogadni, pláne hogy sosem szerettem eme párlatot. A hangulat fenomenális volt. Az emberek kedvesek, előzékenyek, sehol egyetlen aggresszor se, nem úgy mint odahaza, ha bárhová is bulizni mentünk. Már ez megérte.

A DJről sokat nem tudni, név sehol sem volt feltüntetve, a zene sem volt általános értelemben véve szenzációs, azért nekem alapozott egy laza 2 órás minimal-techel, amit én élveztem, aztán átmentünk az ibiza feelingbe, néhány klasszikus muzsikával. Kellemes szett volt, ámbár egy ibizás, pacha szilvesztertől lehetett volna többet várni, ám nagyon finoman rakta össze a dolgokat, ami megint csak élmény számba ment, így aszem egy rossz szavam se lehet.