Égszínkék és mélyebb foltok váltakoznak a fodrodózó tengeren. Kétárbócos fehér vitorlás ringatózik felszínén. Két szép fehér galamb ül előttem egy pózna tetején. Két katica száll a korlátra hat pettyes ruhában.
Úgy kúszik a nap vakító fénye a homokos parton, mintha egy hatalmas reflektor magasodna felettünk, ami végeláthatalan messziségből járja kiszámíthatatlan útját.
Tipikus tili-toli, sziszi-fuszi megoldás, ha az ember a keze ügyébe eső dolgokra, pontosabban lehetőségekre és vágyakra valami idióta indokot talál, hogy nem is szándékosan, inkább tudatlanul még halogassa azt. No mi si így jártunk a tenger meglátogatásával, kellene fürdőlepedő, stb. Persze az nem lett, mert ahol kinéztük a lehetséges beszerzést, ott csak nagyon idétlen szín- és formavilágú példányokat lehetett volna vételezni.
Egy óriás tál ezüstöt láttam ma. Hol fényes, hol matt, de mind ezüst, amerre csak nézek. Kis hajók jelennek meg rajta néha, némelyik lassan, míg másik gyorsabban úszik át rajta. Megváltozott az idő mostanában. Az elmúlt pár nap szép hosszú napsütéseit felváltotta a szeles, néha napos, többnyire borongós időjárás. A sirályok is máshogy kezdtek el repülni. Pont ma néztem az egyiket, aki majd 2 percig helyben repült, csak oldalra mozdult néha egy-egy kisebb ívben, ám nem haladt valójában semerre.
Ma reggel kivetett az ágyam. Ilyen se volt mostanság. Na jó, ha rajtam múlik forgolódok még egy keveset, de jött egy sms, amire azonnal választ kellett adnom, így mire azt befejeztem már ébren voltam. Csabika persze még ezerrel húzza lóbőrt, mialatt én nyugodtan szűrcsölöm a kávém a teraszon. Nézem a reggeli fényeket, a napot már egész magasban.
Nekiülök reggelizni, de ezt már alsógatyában, mert a nap iszonyat erővel melegíti fel az embert. Könnyed ücsörgés, és napfény fűrdő. Kezdek ráeszmélni, hogy 2007ben sehol se voltam nyaralni. Nem volt a munkanélküli pár hetemen kívűl nap, amikor a semmittevés gondjaival küzdködtem volna, így próbálom kiélvezni minden pillanatát.
Egész napos rohangálás után, egy esti ücsörgés, egy San Miguellel a kézben, egy szál rendes bagóval, 25 méterre a tengerparttól, közel 13 méter magasból. Meghitt látvány a két pusztító természeti erő egybefonódása. Mikor ég és tenger egybeolvad, és a horizontot csak azért érzékeled, mert már szemed hozzászokott a horizont vonalához, és mert mindig akad egy emberi kéz alkotta luxus teknő, ami odakint van messzi fényárban úszva.
Nem fedem, ittam. Nem alakoskodok, fáradt vagyok. Egész nap rohangáltunk, tán a lelkesedés, a teendők sokasága, a vágyak melyek hajtanak, az élmények amelyek mindeközben érnek éreztetik úgy velem, hogy megfáradtam mára. És mégis, jól eső érzés tölt el. Megszereztük lehetőségeinkhez mérten a lehető LEGkívánatosabb szállást, méghozzá segítőkész ügyintézőnk, Botond révén nagyon baráti áron, nem csekély időre. Öt hónap, egy a tengerre néző, tán több, mint 60 négyzetméteres, mindenre alkalmas lakást, az 5. emeleten, ahonnét az egész Fuengirolai tengerpartot, nagyjából 30 kilóméterres öbölszerű szakaszt.
Ma bevásároltunk egy üres hűtőbe, felkészülve a ma estére, nappalra, és még vagy 2 napra, mert holnap vasárnap, utána hétfőn még munkaszüneti nap - tudnak élni ezek a spanyolok -, de már ma az összes tévéadón a 3 királyok érkezése ment, amit minden városkában és városban hatalmas és még inkább látványos utcai felvonulás követ.
Mi a málhás marha-menettel járultunk hozzá, egy tucatnyi kajával, fejenként 10-12 zacskóval felszerelkezve caplattunk át a hatalmas halászfalu modern spanyol változatán. Mindezt úgy 16 óra felé, egész melegben, a hazai viszonyokhoz képest meg depláne, mert míg otthon -12°C addig itt a napsütésben kb 20-24.
a We Do Spain egy wp-n motorozik. Hála érte! A látványért és reprezentációért felelős marha: Ughoo
Valid xHtml és Css
Entries (RSS) és Comments (RSS).
34 queries. 0.176 seconds.